Írásainkban már többször foglalkoztunk a megújult Váci Hírnökkel. Legutóbb azzal is segítettük a lapkészítő stábtagokat, hogy száznál több hibájuk nagy részét felsoroltuk. Kézbe véve a vigalmi hétvégére megjelent lapot, úgy látszik, hogy sem írásaink, sem a mástól jövő kritika, de még a Schenk Lajos által átadott helyesírási szabályzat sem tudja minőségi munkára sarkallni a város pénzén fizetett alkalmazottakat.

Kismértékű előrelépés azért tapasztalható! Láthatóan egyszerűsödött, letisztultabb és átláthatóbb lett a lap tördelése, a nevek kurziválása (kivéve a Közkincseink rovat) egységesebb lett. A lap végre úgy közli a patikák ügyeleti rendjét, ahogy az a valóságban is van. Tán köszönhető ez annak is, hogy az impresszum szerint a tördelés visszatért Vácra.

Sajnos, ismét hosszú a tévedések, logikátlanságok, a nyomtatott sajtóban szarvashibának számító rontások sora. Így nincs mit csodálkozni azon, hogy a hirdetni szándékozók nem rohamozzák meg a lap kiadóját reklámozni kívánt dolgaikkal (egy félodalas fizetett hirdetést találunk a lapban — nem baj: fizet az önkormányzat…). Azon viszont már szájtátva (legalább annyira, mint a címlapon látható táncos) ámulunk, hogy a városvezetők ilyen minőségű hivatalos sajtóorgánum láttán semmit sem tesznek! Azaz mégis: havonta több mint egymillió forintot adnak erre a nívótlan lapra.

Hogy ismét segíthessünk a főszerkesztőként is regnáló ügyvezető igazgatónak és a 11 fős szerkesztő stábnak, felsoroljuk hibáik egy részét. Tesszük ezt azért, mert hisszük: ha egy évtizeden át lehetett minimális hibaszámú Váci Hírnököt készíteni sokkal kevesebb közreműködővel, akkor ezt meg lehet tenni ma is…

(Ezúton is köszönetet mondunk azoknak, akik a korábbiakhoz hasonlóan a mostani szám hibáira is felhívták a figyelmünket. Külön hálásak vagyunk a két magyar szakos tanárnak a segítségért. Egyetértünk velük abban, hogy legalább következetes figyelemfelhívással próbáljuk meg enyhíteni anyanyelvünk rombolását.)

Kezdjük a képi anyaggal!

• Bár négy személy is fel van tüntetve a lap fotósaként, fájó, hogy mindössze egy sablonképre futotta a címlapon, éles háttérrel és homályos arcú táncosokkal.
• A négyből immár másodszor van képrejtvénynek feladva a Posta park. (Hiszen a „Hol járunk?” kérdésre ismét ez adható helyes válasznak.)
• Az új főszerkesztő négyhónapos tevékenysége óta egyetlen képen sem látható helyi ellenzéki politikus! (Mert, ha a másik oldal rendre szerepel, akkor illene nekik is…)
• Bár a testületi ülésen sokszor zavaróan hatott a lap fotósának szokatlanul aktív tevékenysége, az ott készült két kép közül az egyik féloldalas (persze, hogy a konzervatív oldal látható…), a másiknak a bal sarkában pedig bántóan belóg egy ősz képviselői fejrészlet.
• A holding tevékenységét immár szokásosan az egekbe magasztaló teljes oldalon két cikket is virágágyással illusztrálnak. További oldalakon a két lapszerkesztő hölgy képe alatt egy-egy üres fehér folt van: az írásuk bevezetője ugyanis ismét túlér a fotójukon. A sportoldalon furcsa, hogy a paralimpiára gerelyhajítóként kijutó Kanyó Zsoltot egy futóverseny látjuk, amely ugye nem a saját sportága…
• A külső borítón (16. oldal) elhelyezett adat- és névhalmaz pedig sajtótörténeti kuriózum: mondhatni, unortodox szerkesztői elképzelés!

A képeken túl…

• Nehéz meghatározni az újság lapzártájának időpontját is. A sportcikkek között találunk egy múlt hét végi focihelyzetnek megfelelő írást, ám az ennél fontosabb és korábban lezajlott rendkívüli testületi ülésről (és annak százmilliós döntéseiről) semmi sincs az újságban!
• A kétoldalas interjú immár bántóan egyoldalú főszerkesztői szemléletet mutat. Miután bemutatkozásképpen saját főnökével készített riportot, a folytatásban immár harmadszor az egyházhoz, a valláshoz kapcsolható személy a főszereplő. Mindez nem egy egyházi, hanem egy ÖNKORMÁNYZATI lapban!
• Feleslegesnek hathat, de újra megemlítjük a rengeteg nyelvtani hibát. Nem értjük, hogy az impresszumban feltüntetett köztiszteletben álló korrektor miért nem tett mindenhova vesszőt, ahová kell és miért nem vetette le minden olyan helyről, ahol felesleges. A névelők hiányát és a bakikat nem is sorolnánk… Adtak neki elég időt a munkájára, egyáltalán, látott minden oldalt?

További súlyos rontások:

• a címlap rövid bevezetői hemzsegnek a hibáktól! Különösen kegyeletsértő a város Pro Urbe díjas (és nem pro urbe díjas!!!) elhunyt tanárának névelírása;
• nem tudjuk, miként lehet „…egészséges izgalomban már hangolódni”;
• a távhős cég igazgatóját egy cikken belül háromféle formátumban idézik;
• a strandos cikk írója ismét nem képes eldönteni, hogy önmagukról ír, vagy kívülállóként valamiről, és láthatóan azt sem tudja, hogy hány körforgalom van Deákváron. Mindezek apróságok ahhoz képest, hogy a szerző, Bartos Krisztián következő mondata magyartalan és értelmetlen is: „Június hónapban teljesen elkészült a Kertész utcai, Csányi utcai óvoda, megkezdték a Diófa utcai, Vám utcai óvoda festése, mázolása.” Persze az olvasó nem ússza meg ennyi hibával a teljes cikket… Meg kellene érteni: attól, hogy valaki a Fidesz ifjúsági szervezetének helyi elnöke, még nem alkalmas arra, hogy tízezrekhez írjon cikkeket;
• az esperessel készült interjú első válasza a (Mosoly.) megjelöléssel indul, ami egyedüli hangulatjelentés, így minden bizonnyal végigmosolyogta az interjúalany a beszélgetést…;
• a korábbi nagyinterjúk szinte hibátlanok voltak, sajnos, a mostaniban már az első olvasás közben is találtunk tucatnyi rontást;
• nem értjük, hogy ha csupán a nyitóceremónia miatt lesz parkolási tilalom a Konstantin téren, miért nincs kijelölve és megírva a tilalom feloldásának időpontja. Az meg teljességgel érthetetlen, hogy megspórolják — éppen a jubileumi vigalmon — a nyitóceremóniát (márpedig ilyen nincs a kiadott programban), aztán erre hivatkozva tilalomról írnak;
• egy bulvár újságban elmegy, egy önkormányzatiban zavaró a „…penget pár tökös dalt” megfogalmazás. Érezhetően a kifejezés a cikket jegyző fiatal hölgyet is elpiríthatta, mert a záró idézőjelet elfelejtette kitenni;
• a Közkincseink rovat betűnagysága újra szembántóan apró;
• az ivókutakat felsoroló írás szerzője aligha ismeri a város déli részét, mert akkor a Hattyú utcát nem a Diadal térrel, hanem a Földváry térrel társítaná. De a város más szegleteivel is ismerkednie kellene a szerzőnek, mert a KRESZ park kifejezés nem teszi egyértelművé, hogy melyik parkra gondol (tudniillik, több kisváci még ma is a Zrínyi utca végén lévő teret emlegeti KRESZ parkként);
• a szerkesztők láthatóan nem képesek a telefonszám formátumot egységesíteni, a dátumok helyesírásával is hadilábon állnak, no meg a „dr.” titulust is hol kiteszik, hol meg nem, mintha egy lapnak nem lenne szüksége egységes gyakorlatra;
• minimum elgondolkodtató, hogy a lapkészítőknek miért nem futja valódi tartalomjegyzékre, miért kapunk hónapok óta szinte azonos sablont.

A korántsem teljes felsorolás végén egy furcsaság: ha hinni lehet a lapban megjelenteknek, Vác három vezetője is egy időpontban, egy szobában tartja fogadóóráját, amely egybeesik egyikük egyéni „választókörzeti” (helyesen: választókerületi) fogadóórájával is!

Kapcsolódó cikkeink:

Egyre többen, egyre több hibával

Egy helyi nyomda sem pályázhatott

Dupla fizetés a városimázsban